 Tartalom:
|
Felém fordultál: Köszöntelek
Az "Élettanítás" című honlap az egységről, a pillanat" ez van "látásáról szól. Arról beszél, hogy ebben a pillanatban vagyok boldog, bárhol is legyek most, amikor ezt írom. Nem majd leszek boldog, hanem most vagyok boldog... Ebben az Élettanításban nincs személyiség, jó vagy rossz, bűntudat, megszokás, kell, muszáj, akarom, szemléletmód. Ez nem a mindennapi harcról, túlélésről szól,(szerezzem meg ezt, győzzem le azt, legyek első és a legjobb, mert ha nem, akkor selejtnek, céltalannak, üresnek érzem magam). Amiről szó van itt, azt tankönyvekben nem találod. Vegyünk egy egyszerű példát.. Mit jelent beszélgetni?
Beszélgetés alatt nem a szószaporítást, dumálást, csevegést, fecsegést, hangzavart, udvarias szerepjátszást értem. A beszélgetés a pillanatnyi állapotommal kezdődik, - ez a Tudat-Lélek állapotának várakozása. Csend van bennem, nyugalom, éber figyelem, egységes látás, megértésből származó elfogadás. Ezzel az energiával fordulok feléd. Nyugodtan veszem a levegőt, egész testemmel feléd fordulok, - érzésemmel észlelem, érzékelem, de még nem szólalok meg, - figyelek. Az első nem a gondolat, szó, hang, - még a testbeszéd sem, - hanem az Energia, amit feléd fordítok. Ahol a figyelmem van, oda áramlik az energiám. Figyelem, hogy jelen vagy-e? Az energiád, testbeszéded mit jelez vissza. Ez mind előkészület, még messze a beszélgetés. Ahhoz, hogy beszélgetés létrejöjjön, fontos, hogy a fejben ne legyen sok gondolat (szemét), zűrzavar, és az érzés is a pillanatot tükrözze. Mert ha ezzel vagyok elfoglalva, akkor csak udvarias vagyok és kedves szerepjátékos, de nem beszélgető társ. A beszélgetést két ember pillanatainak egységes, egymásra hangolódó energiája és üzenete adja. A találkozás pillanatában mindkettőnkben a test, érzelem, gondolat egységesen van jelen. Nincs elcsúszva, elkésve, nincs benne kell, muszáj, szokás, akarat, álmodozás, mert mindketten a jelenben vagyunk, a pillanat kéz a kézben való állapotában. Nem a megtörténhetne, mi történhetne illúzióban utazunk és élünk, hanem az "ez van" -pillanatában vagyunk. A találkozás után a testbeszédre (metakommunikációra) helyeződik át a hangsúly. Statisztikai adatok szerint 56 százalékban a testbeszéd, 37 százalékban a hangunk zeneisége (vokalitása) határozza meg, és csak 7 százalékban a verbalitás, a gondolat, szó-hang, mondatok logikája, értelme. Amikor a sorrend felcserélődik, akkor kezdődik az azonosulás, birtoklás, történet, szerepjátszás, harc, küzdelem, a másságunk, előnyünk, hatalmunk, igazságunk hangoztatása, egonk megszületése. A beszélgetés nem jöhet létre, amikor a másik gondolatát, érzését, látását, üzenetét nem fogadjuk be. A beszéd befogadása nem attól függ, hogy egyet értek-e vagy nem, hanem azon, hogy tisztelem azt, hogy ezt te megosztottad velem, független a tartalmától, értékétől, zeneiségétől, erkölcsi- értelmi összefüggésétől. Két ember között nincs beszélgetés, ha egymástól nem kérnek és kérdeznek! Kérni és kérdezni nem lerohanást és kifaggatást jelent. Nem szétszedni, nem címkézni, nem azonosulni vele, egyszerűen fogadni, úgy ahogyan azt megosztotta. Az első találkozásunk alkalmával első szavam nem az, hogy a múltban mit végeztem, hol jártam iskolába, hány éves tapasztalatom van, mennyi mindent csináltam, és mi mindenhez értek. Tőled sem ezt kérdezem, kérem, nem hivatkozások mögé bújva sorolom jelvényeimet, hiszen nem ezek a felsorolások által hozod meg a döntésedet. Barátian meghívlak egy egymásra figyelő beszélgetésre. Kérek és kérdezek tőled, figyelem a légzésedet, a tested mozgékonyságát-irányát , hangod dallamosságát, gondolataid egyszerűségét, érzésed pillanatnyi elevenségét. Keresel valamit magadban, de nem találod? Itt vagyok, hogy átéld a kéz a kézben egységes lét állapotát és vanságát. Döntesz úgy, hogy kérdezel és kérsz? |